Orosz fordító – Iljenko Tatjána

Főoldal    Bemutatkozás    Árak, rendelés    Szolgáltatásaim    Kapcsolat    GyIK



Az orosz matrjoska egy világhírű szimbóluma az orosz népi kultúrának.


Főoldal

Bemutatkozás

Árak, rendelés

GyIK

Kapcsolat


Szolgáltatásaim

Hazai csemegék

Érdekességek

Utazások

Legutóbbi munkáim


Az orosz nép eredete

Sokan próbálják megállapítani az oroszok származását. Egyesek darwini alapokon vezetik le az orosz nép kialakulását, mások az ásatások során talált leletekből indulnak ki, megint mások a jobban dokumentált környezet, például tibeti, bizánci leletek alapján próbálnak következtetéseket levonni. A különféle források felhasználásával az orosz nép eredetéről az alábbi kép alakult ki.



A szláv szó eredete

A VI-VII. században az bizánci történetírók a szlávokat többek között sklabenoi néven emlegetik, a korabeli arab források pedig a szaklab formát alkalmazzák. Ezek hasonlítanak a szlávok önelnevezésére: slovene. A nyelvtudomány mai állása szerint ennek többféle értelmezése lehetséges:
  • A szó (слово, kiejtve szlovo): olyan emberek, akik szavakkal kommunikálnak. Ennek ellentétét jelentik a nyemci (немые, kiejtve nemyje), azaz a némák.
  • A másik verzió szerint a szlávok önelnevezése a dicsőség (слава, kiejtve szláva) szótól ered. Olyan emberek, akikről hallani lehet, akik híresek, akik nevezetesek, tehát dicsőségesek.
  • A harmadik verzió abból indul ki, hogy slow szótő mocsarat is is jelent. Ez arra utal, hogy a szlávok mocsarak között élnek, s ez tulajdonképpen az ősi szláv települések vonatkozásában igaz is.


A szláv népek őshazája a 6. században

A legelfogadottabb elmélet szerint az indoeurópai eredetű szláv népek őshazája a Kárpátoktól északra, az Oderától a Visztula folyó medencéjén és a Dnyeszter folyó felső vidékén át a Dnyeperig húzódó erdős vidéken terülhetett el. A szlávok szomszédai észak felől a germánok, kelet felől az iráni törzsek (például a szarmaták, szkíták), délről a macedónok, a trákok, nyugat felől pedig a kelták voltak.

A törzsi szervezetben élő szlávokat innen valószínűleg a szomszédos germán népek elvándorlása mozdította ki; beköltöztek az elnéptelenedett területekre. Ez a mozgás a VI. században bontakozott ki, és elsősorban nyugati és déli irányú volt. A mai szláv népek ekkor még nem alakultak ki, nagyszámú törzs vett részt a vándorlásban. Nagy változást jelentett a szlávság történetében az avarok betelepülése a Kárpát-medencébe (568): Bizánc meggyengítésével és a Balkán meghódításával elősegítették a dél felé vándorlást. E mozgások eredményeként a szláv törzsek fejlődése szétvált, és három csoportjuk alakult ki: előbb keleti és nyugati, majd a nyugatiból kiváló déli. Mindhárom csoportra teljesen más történelmi sors várt.

Nyugati szlávok

A nyugati szlávok közé három alapvető csoport tartozott: a lengyel, a cseh és a balti tengeri. A lengyel törzsek a Visztula és a Varta folyó medencéjében éltek, a csehek az Elba folyó felső folyásánál, a Vltava (Moldva) és a Morava folyónál. A harmadik csoportnak már a neve is arra utal, hogy a tenger mentén élnek: pomeránoknak hívták őket (az általuk lakott területet pedig Pomerániának). A mai orosz nyelvben ugyanis a po elöljáró többek között valami mentént jelent, a more szó jelentése az orosz nyelvben: tenger.

Délszlávok

A Balkánon illír és trák eredetű romanizált lakosság, valamint görögök éltek, ez a lakosság részben latinul, részben pedig a közös görög nyelven beszélt. 582-ben az avarok szétzúzták a Balkán északi határát védő bizánci erődrendszert. Az avarok nyomában szláv lakosság szivárgott be a Balkánra.

Amikor az V-VII. században szlávok megérkeztek a Balkánra (Balkán – ez a hegyeknek a török neve), akkor mindössze 100.000 főt jelentettek. Abban az időben a legnagyobb vándorló nemzetet a gótok jelentették, mintegy 300.000 fős létszámmal. Összehasonlításképpen a Római Birodalom létszáma mintegy 60 millió, a Bizánci Birodalomé 4 millió, Macedóniában 500.000, Trákiában pedig 600.000 fő lakott. A viszonylag csekély létszámú szláv törzsek hatalmas területen telepedtek meg, a mai osztrák Alpoktól egészen a Fekete tengerig. A Száva és a Tisza folyó mentén telepedtek le a horvátok és a szerbek. E nemzetek elnevezése iráni eredetű. Olyan szermata törzseket jelent, melyeket szláv törzsek alkalmazottként felfogadott szülöttei vezettek, azaz „szorbok és choruvok.

Abban az időben, amikor a szlávok betelepültek a Balkánra, akkor érkeztek a Duna mentén a török-bolgár törzsek, akik hamarosan megalakították az első bolgár birodalmat, melynek első vezetőja Aszparuch kán volt. A 9. században Bulgária egy erős állammá vált. Nagy Szimeon alatt Horvátország és Görögország kivételével Bulgária meghódította csaknem az egész félszigetet.

A felsorolt nemzetek voltak a korai délszlávok, de csak a 8. század közepétől lehet egyértelműen megnevezni népeket: szerbek, bolgárok, horvátok, szlovének, macedónok.

Keleti szlávok

Az V-VII. században a keleti szlávok két vonulatban áramoltak Kelet-Európában. Az egyik törzsi csoport a Dnyeper medencéjében, a mai Ukrajna területén települt le. Később egy részük észak felé, a Volga felső folyására, másik részük a mai Moszkvától kelet felé, a harmadik részük pedig nyugat felé, az északi Dnyeszter völgyeihez vonult, a mai Moldávia és Dél-Ukrajna területén.

A keleti szlávok másik törzsi csoportja ugyanebben az időszakban Pomerániából vándorolt át észak-keletre, ahol Novgorodban vallási központot alapítottak. Ugyanez a csoport népesítette be a Tveri területet és eljutottak egészen a mai Rosztovig.

Nézzük meg egyenként az egyes népek különválását.

Oroszok - 892-ben alapították meg a Kijevi Ruszt (azaz a Kijevi Oroszországot), azaz az oroszok hozzávetőlegesen a mai területeken valamikor a VIII. században telepedtek le.

Ukránok - a keleti szlávok az ukránok, oroszok, beloruszok közös ősei. Az ukránok és a beloruszok a XIV-XV. században váltak ki, s a XVII-XIX. század során alakultak önálló nemzetté.

Fehéroroszok (beloruszok) - az oroszokkal és az ukránokkal együtt, a XIV-XV. században különültek el a közös őseiktől. Az első belorusz államot az I. világháború után alapították.

Ruszinok - a mai Kárpátalja területén telepedtek le. A X-XI. században a Kijevi Ruszhoz tartoztak. Amikor a XIX. században az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolták őket, a létszámuk egy millió körül volt. Ekkor azonban tömegesen vándoroltak ki az Egyesült Államokba és Kanadába. Napjainkban Kárpátalján kívül a környező országokban, így Észak-Romániában, Magyarországon, Kelet-Szlovákiában és Délkelet-Lengyelországban élnek.